Tánc és dráma

Tájékoztató a Comenius Iskolában folyó drámajátékról

MOTTÓNK:

„Mindenhez van jogom,
ha játszom.
Föntről gyereknek, lentről
embernek látszom.”
(Ratkó József)


Reményeim szerint napjainkban már nem ismeretlen fogalom szülő és diák előtt a drámajáték.
Aki nálunk kezdi általános iskolai tanulmányait, már első osztályos korától kezdve „drámázhat”, aki pedig később csatlakozik hozzánk, sokszor kikerekedett szemekkel csodálkozik ránk: ebben az iskolában egy tanítási óra keretein belül játszani is lehet…

De mi is az a drámajáték?

Engedtessék meg nekem, hogy két kedves drámatanáromat is idézzem, amikor a drámajáték definiálásával próbálkozom:


„A drámajáték nem színészkedés, még kevésbé bohóckodás. Ne kellenek hozzá különleges adottságok, csupán a játékhelyzet tudatos felvállalása és annyi fegyelem, amennyi minden játékhoz kell: a szabályok betartása.
A szerephelyzet a nem-színész számára a jelenlét egyfajta kettősségével jár: a játszó képes kívülről szemlélni önmagát, szerephelyzetét, a szerepformálását és ezzel együtt egyidejűleg hitelesen, valódi beleéléssel jelen lenni benne.
Ily módon a drámajáték a gyerekek számára az önismeret, a tanár számára pedig tanítványai megismerésének értékes eszközévé válik.”
(Előd Nóra: Drámajátékok, Multikultúra, 1997.)


„Drámajátékaink az emberépítést célozzák, feladatuk a személyiségformálás, a kapcsolatfelvétel, a kapcsolattartás, a közlés megkönnyítése. Így a dramatikus alkotójáték tulajdonképpen pontosan megfogalmazható szocializáló tevékenység.”
(Gabnai Katalin: Drámajátékok gyermekeknek…,Tankönyvkiadó, Bp., 1987.)

A drámajáték számomra az a pedagógiai csoda, ami segít bennünket abban, hogy közelebb kerülhessünk magunkhoz, másokhoz,
a bennünket körülvevő világhoz, ismeretlen helyzetekhez –sőt: még a tananyaghoz is.

Sajátos módszerrel dolgozunk: kezdetben személyiség és készségfejlesztő játékokat játszunk, ezután megismerkedünk az improvizációkban (lásd színházi elemek) rejlő lehetőségekkel, majd a színháztörténettel. Végezetül (a 10. évfolyamban, mintegy a folyamat lezárásaként), a világot jelentő deszkákra is lépünk úgy, hogy az általunk közösen választott színdarabot a közös dramatizálás módszerével feldolgozzuk, majd a hozzá tartozó díszleteket és jelmezeket is elkészítjük – és ezt mutatjuk meg közönségünknek a hagyományos COMENIUS HÉT keretein belül.


Játéktárunk az alábbiak szerint épül fel, természetesen mindig figyelembe véve az adott csoport érdekeit.


Kapcsolatteremtő és kapcsolatmélyítő játékok
Bizalomgyakorlatok
Együttműködési készséget fejlesztő játékok
Csoportkohézió - erősítő játékok
Érzékelésfejlesztő játékok
Készségfejlesztő játékok: koncentrálás, memória, megfigyelés, fantázia
Beszédkészség fejlesztése dramatikusan
Ön- és csoportismereti játékok
Agresszió-levezető játékok
Testkapcsolat- játékok
Improvizáció építése
Közös dramatizálás
Szakértő köntöse-játék
Színháztörténet
Tanítási dráma
Színdarab színpadra állítása: olvasópróbától a premierig


E rövidke áttekintés végén hadd álljon néhány személyes gondolat:

Lassan két évtizedes tapasztalatomat igazolják azok a gyerekek, akik nálunk elsők voltak mindebben - drámajátékos tanulmányaik befejeztével elsőként ők álltak színpadra. Úgy tudták színre vinni Arany János – Pázmány lovag c. balladáját, hogy a drámajáték hihetetlen közösségépítő ereje előadásuk minden pillanatában szinte kézzel fogható volt a nézőtéren és a színpad mögött egyaránt.

Ők mondták:

„Szerintem a drámajáték azért jó az iskolában, mert…

-van egy nyugodt sziget az órák forgatagában,
-megismerjük magunkat és egymást,
-javítja az osztályközösséget,
-az új diákok könnyebben beilleszkednek,
-jókat nevetünk,
-félénkebb osztálytársaimon látom, hogy egyre jobban megnyílnak és már nem is olyan visszahúzódóak – szerintem ebben nagy szerepet játszottak a drámaórák.”


„Szerencsések vagyunk, hogy nekünk van drámánk…”


Gregor Dávid, Gula Melánia, Heiter Kitti, Jakab Zsuzsanna, Nagy Anita, Rockenbauer Réka és

Geszlerné Hollósi Kornélia
drámapedagógus