2025-2026-ot Vörösmarty-emlékévvé nyilvánította a Vörösmarty Színház a költő halálának 170. évfordulója alkalmából. Ezért szinte kérdés sem volt, hogy az idei Atlantiszon a Csongor és Tündét kell az iskolák színjátszó csoportjainak feldolgozni. /
Vörösmarty Theatre declared 2025-2026 the Vörösmarty Memorial Year on the occasion of the 170th anniversary of the poet's death. Therefore, there was almost no question that Csongor and Tünde should be adapted by the school drama groups at this year's Atlantis.

16 iskola 16 jelenetet adott elő, a Comenius Színkör a darab közepéről (a harmadik felvonás elejéről) húzott egy jelenetet, amelyben Csongor és Balga, valamint Tünde és Ilma megérkeznek a Hajnal palotájának határába, és egy pillanatra felmerül a remény, hogy ezen a helyen a szerelmesek vándorlásuk során végre találkozhatnak egy órácskára.

A koncepciónk a „Hajnal” tematikára épült: mivel Csongor egy mitikus napon, mitikus térben utazik a darab során, ezért úgy gondoltuk, hogy ezen a „világnapon” a teljes világot körül járhatja, így elérkezhet a felkelő nap (vagyis Hajnal) birodalmába, azaz Japánba is, ahol különös szabályok uralkodnak: férfinak nem szabad szólni vagy hozzáérni a lányhoz, mert „Hogy legelsőbb kedveséhez/ A szerelmes lányka szólt,/ Elpirultak arcai,/ S szebbek lőnek Hajnalénál,/ És azóta e hazában/ Amely lány szól kedveséhez,/ Eljátszotta kedvesét,/Eljátszotta szíve üdvét”. E szabály alól egyetlen kivétel van a nap folyamán, a dél, amely pillanatban Hajnal messze jár országából, ezt a rövid kis időt szeretné Tünde megragadni arra, hogy Csongorral találkozhasson. Mirigy azonban, a megtestesült gonosz, minden hatalmát latba veti, hogy e találkozót meghiúsítsa.

Mindebből következik tehát, hogy látványvilágunk a japán kultúrára épült, amely kiegészült a japán nô-színházat idéző mozgásformával és zenei motívumokkal is. Mindezt elbűvölő bájjal adták elő „gésáink”: Cipolla Mariangela, Dobrocsi Júlia, Gálfi Eszter, Lévai Linda, Orosz Szofi, Popovics Emília. S a sértett Hajnal szerepében Szabó Izabel tündökölt csodálatos arcjátékával.

A légies, éteri Tündét Csapó Eszter, míg a szókimondó, két lábbal a földön járó Ilmát Madár-Sipos Virág keltette életre a színpadon. Méltó partnereik voltak az álmodozó Csongort alakító Rüll Marcell, akiről egy kedves nézőtől azt a visszajelzést kaptuk, hogy ő volt a „legcsongorabb” Csongor az előadáson; valamint komikus „ellenpólusa”, Tiszauer Gergő Balga szerepében.

A jelenetünk humoros oldalát Balgán kívül az ördögfiak, Kurrah, Duzzog és Berreh, vagyis Meiszter Ádám, Fülöp Dániel és Winkler Frigyes képviselték, akik – még jelmezüket sem kímélve – gurultak, tótágast álltak, cigánykerekeztek a színpadon, börleszkszerű mozgáskultúrájuk hangos nevetésre késztette a nézőket.

Mirigy karakterével kapcsolatban pedig, akit Mezey Miléna alakított, szeretném idézni Lőrincz Zsuzsának, az Atlantisz program koordinátorának véleményét: „A Mirígyet alakító lány rendkívül izgalmas színpadi jelenség. A figura nem a megszokott durva vagy harsány gonoszsággal jelent meg, hanem inkább titokzatossággal és sejtelmességgel. Ez a visszafogottabb, mégis fenyegető jelenlét bátor rendezői és színész vállalás, amely itt kifejezetten jól működött: a karakter így különleges feszültséget teremtett a jelenetben.”

Büszkék vagyunk színjátszóinkra, számtalan elismerő gratulációt zsebeltünk be az előadások után, a zsűri pedig a „legjobb látvány” díjával jutalmazott minket. Nekünk, színkörvezetőknek pedig talán az volt a legnagyobb jutalom, amit Rüll Marci fogalmazott meg: azt mondta, hogy az előadás közben volt egy pillanat, amikor végignézett színjátszótársain, és elérzékenyülve futott át az agyán a sok befektetett energia, az, hogy mennyire megérte mindez, milyen csodálatos világot hoztak létre közösen. Apropó, világ – Bobory-Michna Boglárka, a Kodolányi János Gimnázium színkörvezetője pedig azt fogalmazta meg, hogy azt szereti a Comenius Színkörben, hogy mindig egy világot teremt.

A megvalósításhoz (világteremtéshez) vezető út támogatásáért külön köszönetet szeretnénk mondani színész mentorunknak, Ballér Biankának, aki egyenként, mindenkire személyesen odafigyelve egyengette színjátszóink színpadi megszólalásait, és dicsérte őket instrukcióérzékenységük miatt.

Az előadás létrejöttét továbbá Székesfehérvári Megyei Jogú Város Önkormányzata színkörönként 100.000.- Ft-tal támogatta.

Jövőre Örkény egyperces novellák lesznek – ez sem lesz kis falat, de állunk elébe! Teremtsünk újabb világot!

Atlantisz 4,5,6th March 2026

16 schools performed 16 scenes, the Comenius Drama Club drew a scene from the middle of the play (the beginning of the third act) in which Csongor and Balga, as well as Tünde and Ilma, arrive at the borders of the Palace of Dawn, and for a moment the hope arises that in this place the lovers can finally meet for a little while during their wandering.

Our concept was based on the theme of “Dawn”: since Csongor travels on a mythical day, in a mythical space during the play, we thought that on this “world day” he could travel around the entire world, thus reaching the realm of the rising sun (i.e. Dawn), i.e. Japan, where special rules prevail: a man is not allowed to speak to or touch a girl, because “As the first to her beloved/ The little girl in love spoke,/ Her cheeks blushed,/ And they are more beautiful than Dawn,/ And since then in this country/ Every girl who speaks to her beloved/ Has lost her beloved,/ Has lost the grace of her heart”. There is only one exception to this rule during the day, noon, at which moment Dawn is far from her country, Tünde wants to seize this short time to meet Csongor. However, Mirigy, the incarnate evil, uses all his power to thwart this meeting.

It follows from all this that our visual world was built on Japanese culture, which was supplemented with a form of movement and musical motifs reminiscent of Japanese nô theater. All of this was performed with enchanting charm by our "geishas": Mariangela Cipolla, Júlia Dobrocsi, Eszter Gálfi, Linda Lévai, Szofi Orosz, Emília Popovics. And in the role of the hurt Hajnal, Izabel Szabó shone with her wonderful facial expressions.

The airy, ethereal Tünde was brought to life on stage by Eszter Csapó, while the outspoken, down-to-earth Ilma was brought to life on stage by Virág Madár-Sipos. Their worthy partners were Marcell Rüll, who played the dreamy Csongor, about whom we received feedback from a kind viewer that he was the "most convincing" Csongor in the performance; and his comic "opposite", Gergő Tiszauer in the role of Balga.

The humorous side of our scene, apart from Balga, was represented by the devils, Kurrah, Duzzog and Berreh, or Ádám Meiszter, Dániel Fülöp and Frigyes Winkler, who – not even sparing their costumes – rolled,did handstands, and did cartwheels on stage, their burlesque-like art of movement making the audience laugh out loud.

Regarding the character of Mirigy, played by Miléna Mezey, I would like to quote the opinion of Zsuzsa Lőrincz, the coordinator of the Atlantisz program: “The girl playing Mirigy is an extremely exciting stage phenomenon. The character did not appear with the usual rude or loud evil, but rather with mystery. This more restrained, yet threatening presence is a brave undertaking by the director and the actor, which worked particularly well here: the character thus created a special tension in the scene.”

We are proud of our actors, we received countless congratulations after the performances, and the jury rewarded us with the “best spectacle” award. For us, the theater directors, perhaps the greatest reward was what Marci Rüll said: he said that there was a moment during the performance when he looked at his fellow actors and was moved by the energy they had invested, how much it had all been worth it, what a wonderful world they had created together. Speaking of worlds – Boglárka Bobory-Michna, the director of Kodolányi János High School’s drama club, said that what she likes about the Comenius Drama Club is that it always creates a world.

We would like to express our special thanks to our mentor, Bianka Ballér, for her support on the path to realization (world creation), who, paying personal attention to each and every one of our actors, smoothed out their stage performances and praised them for their sensitivity to instructions.

The Municipality of Székesfehérvár County Town also supported the production of the performance with HUF 100,000 per performance.

Next year, there will be Örkény one-minute short stories – this will not be a small bite either, but we are up for it! Let's create a new world!