Új tanév, új kihívás az Atlantisz program keretein belül a színkör számára: a 2024 tavaszán Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiája került terítékre.

A tragédiát 14 iskola 16 színjátszó csoportja között osztottuk fel. A Comenius Színkör két, a Tybalt halálát követő jelenetet húzott a kalapból. Az egyikben Júlia a titkos esküvő mámorában égve várja a Dajkát a szobájában, hogy megtudja tőle, mikor és hogyan jön Rómeó a nászéjszakára; a másikban Rómeó a gyilkosság rettenetétől tépelődve Lőrinc barátra vár annak kolostori cellájában, hogy hírt kapjon arról, miként ítél Verona hercege Tybalt gyilkosa fölött. Egyikük sem teljesen azt a hírt kapja, amire számított: Júliának szembesülnie kell Rómeó tettével és annak következményeivel, s Rómeónak tudomásul kell vennie, hogy száműzték Veronából, azaz a szerelmesek – bár friss házasok – nem élhetnek együtt egyetlen napot sem tovább, el kell szakadniuk egymástól. Mindketten megfogalmazzák, hogy az élet a másik nélkül mit sem ér, akkor már inkább jöjjön a halál. 

A rövid összefoglalóból látszik, hogy túl sok szereplője nincs ennek a két jelenetnek: Rómeón, Júlián, a Dajkán és Lőrinc baráton kívül más nem bukkan fel, nincs lehetőség utca népében vagy báli közönségben gondolkodni. Fel volt tehát adva a lecke, hogy miként juttassunk mindenkinek feladatot a közel 20 fős színkörünkben. 

Az első ötletünk az volt, hogy mi lenne, ha a két címszereplő töprengő, vívódó, önmarcangoló, vágyódó gondolatai szintén testet öltenének a színpadon. Így a négyfős jelenetet tízfősre bővítettük. Másrészt a szerepeket lekettőztük, így végül mindenkinek jutott szöveges szerep: 


Júlia: Benjamin Alexa / Tönköl Tamara 

Júlia Gondolat 1: Csáki Luca / Bohos Eliza 

Júlia Gondolat 2: Kiss Viktória / Lévai Lili 

Júlia Gondolat 3: Orosz Szofi / Horváth Lili 

Dajka: Palotai Natasa / Muhel Bíbor 

Rómeó: Paulikovics Milán / Bódi Miklós 

Rómeó Gondolat 1: Tobak Kevin / Szabó Máté 

Rómeó Gondolat 2: Bódi Miklós / Paulikovics Milán 

Rómeó Gondolat 3: Szávay Balázs 

Lőrinc barát: Szabó Máté / Tobak Kevin 

 

Hamar kialakult az a koncepció, hogy a szövegkönyvben egymást követő jeleneteket mi párhuzamosan, szimultán szeretnénk viszontlátni a színpadon, így a színpadképet két térfélre osztottuk, a rendezői jobb oldalra Júlia szobája, balra Lőrinc barát cellája került. A két oldal megvilágításának és a szereplők öltözékének színe is elkülönült egymástól: Júlia színei a világoskék és a fehér voltak (az ártatlanság, tisztaság szimbólumai), Rómeó vörös-feketében volt (ezzel is jelezve a kiontott vért, a halál fenyegető közelségét – utóbbit a Rómeó gondolatainak hóhércsuklyára emlékeztető fejfedője is erősítette). Júlia gondolatai kék, Rómeóéi vörös szalagokkal kapcsolódtak „eredetiükhöz”, és hol „öltöztették”, hol épp gúzsba tekerték őket, feszességük a feszültség fokának mértékét is tükrözte. 

A két címszereplő monológszerű szövegét fel kellett osztani a hús-vér karakterek és a gondolataikat alakító diákszínjátszóink között, ráadásul össze kellett fésülni a szövegeket úgy, hogy a két szereplő lélektani folyamatainak párhuzamai szépen kirajzolódjanak, s végül összefonódjanak. A dramaturgiában és szöveggondozásban Magyar Anna 12. osztályos tanulónk vállalt oroszlánrészt: az általa alkotott szimultán szöveggé alakított szövegkönyv kiválóan alkalmas volt a színpadra állításhoz, ezt már csak a világítástechnikával kellett megtámogatnunk, s így a nézők számára is teljesen követhető lett az előadás. 

Ahogy már a korábbi években, most is összművészeti műhelymunka folyt a csapatban. A színi előadásoknak szerves részét képezik zenei, mozgásos betétek és a látvány. A zenét Kapócs Balázs tanár úr szerezte, s annak végső formájához Kovács Bítia és Paulikovics Milán járultak még intenzíven hozzá. 

A háttérképet, amelyet a színházban a szereplők mögötti operafóliára vetítettek, Molnár Kimberly Boróka festette. A szereplők jelmezeit Benjamin Alexa és Csáki Luca varrták. A Júlia gondolatait Júliától megkülönböztető arcfestést Muhel Bíbor készítette. 

A színpadra állításban Tóth Gergely Miklós és Kapócs Balázs tanár úron, valamint Szigeti Anna tanárnőn kívül Ballér Bianka színművésznő, a csapatunk mentora volt még óriási segítségünkre (mint mindig). 

A bemutató parádésan sikerült. Sok iskola sokféle koncepcióját láthattuk az egyes jelenetek kapcsán. A nézők visszajelzései alapján a mi jelenetünk kitűnt líraiságával, letisztultságával, átéltségével, dramaturgiájával. Ez utóbbi volt a szakmai zsűri (dr. Cser-Palkovics András, Kulcsár Szilvia, dr, Szikora János, és Török Szabolcs) véleménye is, mivel a legjobb dramatizálásért járó különdíjat ítélték nekünk. 

A közönség az előadást három alkalommal tekinthette meg: március 25-én és 26-án, valamint április 9-én. Mindhárom alkalommal más-más szereposztás szerint játszottunk, a minőség azonban cseppet sem csorbult, mindhárom előadásnak megvolt a sajátos ereje, varázsa. 

Rendkívül büszkék vagyunk a gyerekekre, hatalmas energiát és lelket fektette ebbe a projektbe. Most egy kicsit furcsa, hogy lezárult ez a program, kissé kiürült a szívünk, de ez csak átmeneti állapot, mert valójában már megkezdődtek a munkálatok a jövő évi Atlantisz kapcsán, ami nem kizárt, hogy óriási durranás lesz – de erről még nem nyilatkozhatunk J 

Fotók: https://www.szekesfehervar.hu/verona-fenyben-es-homalyban-romeok-es-juliak-a-szinpadon